LAPD-SWAT

A II. Vi­lág­há­borút kö­vető idő­szak talán leg­jobb fegy­ver­konst­ruk­ci­ó­jának, a Mi­hail Ti­mo­fej­evics Ka­las­nyikov által ter­ve­zett gép­ka­ra­bélyt tartják. A harc­téri igény­be­vé­telek és meg­ter­he­lések ma­xi­mális fi­gye­lem­be­vé­tele egy egy­szerű, stra­pa­bíró szer­ke­zetet ered­mé­nye­zett. A meg­bol­do­gult Varsói Szer­ződés majdnem minden had­se­rege ren­del­ke­zett saját gyár­tású „klónnal”. 1965-ben rend­sze­re­sí­tették az AK-63 át­ter­ve­zett ma­gyar vál­to­zatát, az AMD-65 gép­ka­ra­bélyt.

Nagy vo­na­lakban pár szó a fegy­verről: alap­ve­tően de­szant fegy­vernek szánták, ej­tő­er­nyősök, harc­jármű ke­zelő sze­mély­zetek ré­szére.
Szer­ke­zetét te­kintve az AMD-65 alig kü­lön­bözik AK-63-tól. Ugyanúgy gáz­du­gattyús, szi­lárd re­te­sze­lésű, rög­zí­tett csövű, egyes- és so­ro­zat­lö­vések le­adá­sára al­kalmas el­sütő-szer­ke­zetű, me­cha­nikus biz­to­sí­tással ren­del­kező au­to­mata kézi lő­fegyver. Az ado­gatás 20 il­letve 30 lő­szert be­fo­gadó íves szek­rény­tárból tör­ténik, íves csa­pó­irány­zéka van. Mivel de­szant fegy­vernek ké­szült az is­ten­adta, a csöve 98 mm-rel lett rö­vi­debb (ez 200 m-rel ke­ve­sebb irány­zott lő­tá­vol­ságot je­lent, az ere­deti AK-63-nál ez 1000 m, az AMD-nél csak 800), és el­hagyták a nehéz fa al­kat­ré­szeket. Ezek he­lyett egy egy­szerű fém­rúdból ké­szült be­hajt­ható váll­tá­maszt és mű­anyag mar­ko­la­tokat ka­pott. Kom­pen­zátor he­lyett ha­té­kony (a lövő vállát érő ter­he­lést kb.: 30%-kal csök­kentő) cső­száj­fékkel sze­relték.

Jó­magam 1992 óta ren­del­kezem szol­gá­lati fegy­ver­ként va­la­me­lyik AK- klónnal. A kez­de­tekben persze többet csu­ta­koltam, mint amennyit lőttem vele. Gon­dolom, már akkor ál­lag­meg­óv­tunk, mert a cső­kefe mégsem kop­tatja annyira a csövet, mint a lö­vedék, főleg évi 8! Annyi haszna min­den­esetre volt a sok kar­ban­tar­tásnak, hogy ala­posan meg­is­mertük, meg­ta­nultuk a fegy­vert. A se­regnél 100 m-nél kö­ze­lebbre nem lőt­tünk vele, de még 300-350 mé­teren sem volt gond – „Küzgye má’le­aztat a gé­é­é­pus­káscé’t ko­pasz!!” – le­bo­ro­gatni a go­nosz ro­ha­mozó bá­dog­el­lent!

A rend­őr­ségnél tör­ténő tö­meges rend­sze­re­sítés, 60 db 43M. lő­szer kö­vet­sé­gekre hur­co­lá­sának prob­lé­mája megérne egy külön cikket, de az in­kább a lő­ki­képzés té­ma­köre. Rend­őr­ként meg kel­lett ta­nulnom ki­csit más­képp ke­zelni a fegy­vert. Nem nehéz, csak ele­inte furcsa volt „se­gítő” kézzel mű­köd­tetni a ke­zelő szer­veket, két szemmel, vagy éppen mozgás közben gyors dup­lákat, „mo­zambik–dril­leket” lőni. Sok örömöt szer­zett, főleg amikor már többé-ke­vésbé én is képes voltam 12 m-ről a 4/A lőlap 8-án belül tar­tani a 30 lö­véses so­ro­zatot. A spe­ci­ális egy­sé­geket te­kintve a leg­na­gyobb előnye, hogy a PBSZ-1 hang­tom­pító fel­sze­rel­hető a fegy­verre. USZ lő­szerrel 400 m-re csökken az irány­zott lő­tá­volság, ami az ilyen jel­legű fel­ada­toknál – főleg vá­rosban – elég is. Még a spe­ci­ális irány­zékot sem fel­tét­lenül fontos át­sze­relni, hi­szen a ha­gyo­má­nyos csa­pó­irány­zékra is ki­dol­go­zott lő­táb­lá­zata van. Volt sze­ren­csém elég sok ro­ham­puskát és gép­ka­ra­bélyt ki­pró­bálni, de „csa­tába” nem vinnék mást…

A fegy­ver­család tör­té­nete szakmai kö­rökben jól is­mert. Uziel Gal had­nagy 1949-ben ter­vezte. A fegyver alap­jául a cseh­szlovák Mod. 23 és 26 szol­gált. Az első „stan­dard” UZI még fa­tusás volt, nyi­tott zárral tü­zelt és va­la­mivel na­gyobb az őt kö­vető tí­pu­soknál.

Az 1980-as években je­lenik meg a MINI UZI. A fegyver 9x19 mm ka­li­berű, rög­zí­tett csövű, sza­badon hát­ra­sikló, súly­záras rend­szerű, tö­meg­re­te­sze­léses, egyes- és so­ro­zat­lö­vések le­adá­sára al­kalmas el­sü­tő­szer­ke­zettel el­lá­tott, mar­ko­lat­biz­to­sí­tóval és tűz­váltó-karral sze­relt gép­pisz­toly. A tűz­vál­tókar egy­úttal a me­cha­nikus biz­to­sító is, három ál­lása van:

S: be­biz­to­sí­tott ál­lapot

R: egyes lövés

A: so­ro­zat­lövés

A tűz­váltó-kar moz­ga­tá­sához – amíg a fegyver új – elég nagy erő szük­séges. A spe­ci­ális egy­sé­ge­inknél je­lenleg hasz­ná­latban lévő gép­pisz­to­lyok már kissé régóta szol­gálnak, így a biz­to­sító tűz­váltó-kar bi­zony könnyen „túl­csúszhat” a kí­vánt ponton.

A fegyver irány­zéka di­op­teres. A né­zőke bil­lent­hető, két lő­tá­volság – az egyik100 m-ig, a másik 100 fö­lött, 200 mé­terig – teszi le­he­tővé a cél­zott lö­vések le­adását. A MICRO UZI szer­ke­ze­tileg meg­egyezik a na­gyobb test­vérrel, mé­rete azonban sokkal ki­sebb. Persze ren­geteg mű­szaki kü­lönbség van még, akit ér­dekel a rész­letes mű­szaki le­írás, az a Ka­liber ma­gazin 10. és 11. szá­mában meg­ta­lálja azt Kla­ba­csek Gyula tol­lából.

A Ma­gyar Rend­őr­séghez 1991-ben ér­keztek meg az első da­rabok, és je­lenleg is ez a típus a meg­ha­tá­rozó a hazai spe­ci­ális egy­sé­geknél.

Az első sze­mé­lyes ta­lál­ko­zásom a le­gendás fegy­verrel 2002-ben tör­tént. A Lő­ki­képzői Szak­tan­fo­lyamon a gép­pisz­to­lyok té­ma­körnél ve­hettem a ke­zembe. A meg­ha­tott­ságtól re­me­gett egy ki­csit a kezem-lábam, talán még egy kósza könny­cseppet is a sze­membe csalt a meg­ha­tottság…

Ka­tonai múl­tamnak kö­szön­he­tően né­hány fegy­verrel volt már dolgom, de ez még­is­csak a sok misz­té­ri­ummal kör­be­len­gett UZI volt! A ki­kép­zőnk azt mondta, most egy ki­csit szá­raz­gya­kor­lunk, hogy meg­is­merjük, meg­szokjuk a fegy­vert és a ke­ze­lő­szer­veket. A három és fél óra gyorsan el­re­pült, me­het­tünk tá­razni! Stan­dard, 12 mé­teres lő­távról kezd­tünk, a nyílt irány­zékhoz szo­kott sze­münk vi­szonylag gyorsan meg­szokta a di­op­te­rest, hamar rá­érez­tünk az ízére. Pat­tog­tat­tunk ren­desen jobb és bal vállból. Mondtuk is egy­másnak: Segal Pi­tyunak meg Ram­bónak le­ál­do­zott! Itten va­gyunk mi! Amikor már vi­szonylag sta­bilan lőt­tünk, el­in­dul­tunk a hosszabb lő­tá­vol­ságok fel­fe­de­zé­sére. A végén 50 mé­terről lőt­tünk, meg­le­pően pontos volt a jó­szág.

Dol­goz­tunk vele menet közben is, no, az volt ám az igazi „ac­tion fee­ling”! Egész napos mun­kánk ju­tal­ma­ként ki­pró­bál­hattuk so­ro­zat­lövés közben is! No, Chuck Norris vagy tényleg ba­romi erős (mert ő ket­tővel is tudja) vagy csal… Az első mondat gya­kor­la­tilag min­den­kitől a „hú b*** meg!” volt, csil­logó szemű, ha­talmas vi­gyorral. Glicza Csabi sza­va­ival élve „az UZI so­ro­zaton egy vad­állat”. Pedig az ő ke­zében van „kom­pen­zátor” ren­desen.

A MICRO UZI el­sőre egy „anti-for­ma­ter­ve­zett, bazi nagy pisz­toly” be­nyo­mását kelti. Lőni vele meg­le­pően kel­lemes, csak a bal kezem mu­tató uj­jának első ujj­per­cében ér­zett égető érzés fi­gyel­mez­te­tett arra, hogy amit én stabil tá­masz­tási pontnak hittem, az már a cső­rög­zítő gyűrű. Az meg hoz­záér a csőhöz, és mint jó fémhez illik, ve­zeti a hőt. Nem ki­csit. Tehát MICRO UZIT ke­zelve ér­demes oda­fi­gyelni – nagy­ke­zű­eknek főleg – hová teszi az ember a kezét…

Összes­sé­gében az UZI egy na­gyon sze­ret­hető, könnyen ke­zel­hető és kar­ban­tart­ható fegyver. Min­denki ked­veli, aki dol­go­zott vagy dol­gozik vele.

PA-63 típusú pisztoly

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat